5. fejezet - Zsúfolt fájdalom

Marco szemszöge

Türelmetlenül várok a backstage-ben a fiúk koncertjén. Az órámra pillantgatok, mert késnek. Az egész délutánt odaadtam, hogy keressék meg Niallt. Jól elrejtettük őt, kitöröltünk minden bizonyítékot, szóval nem fogják megtalálni.

Önelégülten mosolygok magamban, amikor a srácok cégre megérkeznek szomorú ábrázattal az arcukon.

- Végre, hogy itt vagytok! - mondom, az öltöző szoba felé lökve őket. - Gyerünk, öltözzetek, és legyetek készen a színpadra álláshoz.

Louis hirtelen megáll, és megfordul.

- Marco, nem tudunk ki állni a színpadra! - kiabálja, nyilvánvalóan nem tudja leplezni az indulatait. - Niall eltűnt! Elmentünk a házához és üres volt, semmi nem maradt! Írtunk neki és hívogattunk egymillió alkalommal, de nem válaszol! Figyelj, valami rossz történhetett vele! Meg kell találnunk!

Louis sokáig bámul a szemembe. - Niall jobban teszi, ha továbbra is figyelmen kívül hagyja a hívásokat! - Gondolom miközben, fogva tartom a pillantását.

- Ti négyen elmentek felöltözni, feltetetitek a sminketeket, kimentek a színpadra és énekeltek! - válaszolom, magamra erőltetve a higgadtságot.

- Marco, úgy látszik nem érted. - feleli Zayn, Louis mellé állva. - Nem tudunk kiállni a színpadra és énekelni Niall nélkül! Eltűnt és meg kell találnunk most!

- Volt egy alkunk fiúk.. - szorítom össze a fogaimat. - Megkaptátok az egész délutánt arra, hogy visszahozzátok Niallt, de ha nem találjátok akkor kimentek a színpadra és nélküle énekeltek.

Körülnézek.

- Nos, én úgy látom, hogy ő nincs itt, ami azt jelenti, hogy mentek a színpadra!

Louis továbbra is agresszívan néz rám.

- Jól van. - mondja.

Louis szemszöge

Elnéztem mindkét oldalamra. Nem mondhatom, hogy a fiúk teljes szívükkel énekeltek. A tömeg sikolya visszhangzott a fülemben, ahogy mi, Harry, Liam, Zayn és én, énekeltük a Little Things-t.

Rejtve voltunk a sötétben, csak gyenge reflektorok világítottak meg minket. Érzelmek nélkül énekeltünk. Furcsán hatott Niall nélkül énekelni. A hangja kivételes, így feltűnő, ha nem énekel velünk.

Folytattam az éneklést, miközben a tömeget pásztáztam, hogy valakinek feltűnt-e, hogy valami más.

Hirtelen mind megálltunk az éneklésben. A reflektorok erősebbek lettek, a zene ment tovább. Ez Niall része.

Nem tudtam mit csináljak. Csak összeakartam rogyni és sírni. Hol van a mi szegény Niallünk?

Mindannyian egymásra néztünk. Nem voltunk erre készen.

A tömeg lassan elcsendesedett. Végre teljesen csendben maradtak. Sem sikítás, sem egy elsuttogott szó nem hallatszott. Csak a néma csend.

Hirtelen egy lány sikított.

- HOL VAN NIALL?

Az egész tömeg kántálni kezdte a nevét. "Niall, Niall, Niall.."

A szemem sarkából a fiúkat néztem, túlságosan elérzékenyültek ahhoz, hogy bármit is tegyenek.

Aztán egyszer csak Harry elejtette a mikrofonját. Hosszú ideig a tömeget nézte, mindenki újra elhallgatott. Sírásban tört ki, majd lefutott a színpadról. Nem tudtam mozdulni. A lábaim a földhöz ragadtak. A szemeim könnyel teltek meg, ahogy láttam, Liam és Zayn is követi Harryt.

A tömeg nem értette mi történik, mindannyian ott álltak előttem, várva, hogy valami történjen.

Kinyitottam a számat, és megszólaltam. A hangom remegett.

- Niall eltűnt.. - A hangom megakadt és a könnyek figyelmeztetés nélkül kezdtek el hullani. - Sajnálom, hogy pazaroltuk az estéteket..

Ledobtam a mikrofonom és kifutottam a színpadról, a könnyek vízesésként hullottak.

A szavaim után pár perc néma csend követte. Aztán hallottam, hogy megint zúgolódnak. Néhányan sikítoztak a félelemtől, és hallottam őket sírni is. Nagy felhajtás kerekedett. Aztán egymillió futólépést hallottam.. Gondolom kirohantak az arénából.