Sziasztok!
Meghoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog.
Légyszíves komizzatok, és iratkozzatok fel, ha tetszik! :)
Meghoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog.
Légyszíves komizzatok, és iratkozzatok fel, ha tetszik! :)
Nikii xx
Niall szemszöge
"Niall, ne haragudj, de ki kell lépned a bandából."
"Niall, ne haragudj, de ki kell lépned a bandából."
A koncert véget ért, és Marco, a
menedzser, elhívott a backstage egyik sarkába, ahol senki sem lát vagy hall
minket.
Először biztos voltam benne, hogy ez csak egy vicc. Ez nem lehet igaz, ugyan. Nevettem és megszólaltam.
"Igazán vicces, komolyan, mit akartál mondani?"
A menedzser hosszú ideig nézett a szemembe, nem szólt semmit. A homlokomat ráncoltam, és vártam a válaszára.
Először biztos voltam benne, hogy ez csak egy vicc. Ez nem lehet igaz, ugyan. Nevettem és megszólaltam.
"Igazán vicces, komolyan, mit akartál mondani?"
A menedzser hosszú ideig nézett a szemembe, nem szólt semmit. A homlokomat ráncoltam, és vártam a válaszára.
"Niall, úgy tűnik nem érted. Ki kell
lépned a bandából."
Úgy éreztem egy kő húzza le a gyomrom.
Éreztem, hogy az arcom kipirul és a térdeim elgyengülnek. Jól hallottam?
"Viccelsz, ugye?" Suttogtam, miközben a szívem össze-vissza vert a mellkasomban.
"Viccelsz, ugye?" Suttogtam, miközben a szívem össze-vissza vert a mellkasomban.
"Komolyan mondom, Niall."
válaszolt komoly hangon. "Már hosszú ideje gondolkodunk ezen és úgy
gondoljuk, hogy nem illesz bele a banda imázsába. A hangod és a megjelenésed
nem elég jó. Plusz a rajongók jobban vonzódnak a többi fiúhoz, mint hozzád. Úgy
gondoljuk a One Direction jobb lenne nélküled. Nincs helyed a sztárok
világában."
Három vagy négy kést éreztem közvetlenül
a hátamba fúródni. Hogy tehették ezt?
Keményen dolgoztam a hangomon az X-faktor
óta. Leküzdöttem a bizonytalanságomat,
végre szerettem magamat, azért, aki vagyok, és most azt mondják nem
vagyok elég jó. Minden igyekezetem ellenére, nem fizetődik ki a munkám.
"D-de.." Ez volt csak, amit mondani tudtam.
"Nincs de Niall, itt vannak a dolgaid és a gitárod." mondta Marco, a kezembe nyomva őket. "Szeretném, ha már most elmennél. Vár rád kint egy taxi, új életet kezdesz."
"D-de.." Ez volt csak, amit mondani tudtam.
"Nincs de Niall, itt vannak a dolgaid és a gitárod." mondta Marco, a kezembe nyomva őket. "Szeretném, ha már most elmennél. Vár rád kint egy taxi, új életet kezdesz."
Minden olyan gyorsan történt. Nem akarom
elhagyni a bandát! Pláne nem ezekért az indokokért! Szeretem, amit csinálok és
azokat az embereket is, akikkel találkoztam. Nem
akarok így eltűnni. A rajongók, turnék, albumok.. A srácok..
"Elköszönhetek a fiúktól?"
kérdeztem, a hangom remegett a szomorúságtól.
"Sajnos nem tudsz. Nem tudják, hogy elhagyod a bandát. Valaki majd átveszi a helyedet. Maradj távol tőlük! Zaklatottak és zavartak lesznek, nem fognak olyan jól teljesíteni, mint azt mi elvárjuk tőlük. Ha bárki kérdezi, TE döntöttél úgy, hogy kilépsz a bandából, mert nem tudtad kezelni a hírnevet és eleged lett Harryből, Liamből, Louisból és Zaynből. Meg kell változtatnod a kinézetedet is, nem akarom, hogy a média felismerjen. Megértetted?"
"Én.."
"Gyerünk, az új életed már vár rád."
Marco diszkréten az ajtó felé lökdösött. Ugyanabban a pillanatban, hallottam, hogy a rajongók még mindig kint állnak a tömegben kisikítva a tüdejüket.
A könnynek egymás után folytak az arcomon. Nem állok készen rá, hogy ellent mondjak mindennek.
Végül már a kijáratnál voltunk és még egyszer utoljára visszanéztem. A szemem sarkából láttam Harryt, Liamet, Louist és Zaynt, mind a négyen beszélgettek és nevettek, észre nem véve, hogy többet nem látnak engem.
Sikítani szerettem volna, ordítani, így a srácok megtudtak volna menteni, megtudták volna győzni a menedzsert, hogy itt maradjak... de nem tudtam semmit csinálni.. túl gyenge voltam.. Zokogni kezdtem, amikor a menedzser kinyitotta az ajtót és kilökött.
"Sajnos nem tudsz. Nem tudják, hogy elhagyod a bandát. Valaki majd átveszi a helyedet. Maradj távol tőlük! Zaklatottak és zavartak lesznek, nem fognak olyan jól teljesíteni, mint azt mi elvárjuk tőlük. Ha bárki kérdezi, TE döntöttél úgy, hogy kilépsz a bandából, mert nem tudtad kezelni a hírnevet és eleged lett Harryből, Liamből, Louisból és Zaynből. Meg kell változtatnod a kinézetedet is, nem akarom, hogy a média felismerjen. Megértetted?"
"Én.."
"Gyerünk, az új életed már vár rád."
Marco diszkréten az ajtó felé lökdösött. Ugyanabban a pillanatban, hallottam, hogy a rajongók még mindig kint állnak a tömegben kisikítva a tüdejüket.
A könnynek egymás után folytak az arcomon. Nem állok készen rá, hogy ellent mondjak mindennek.
Végül már a kijáratnál voltunk és még egyszer utoljára visszanéztem. A szemem sarkából láttam Harryt, Liamet, Louist és Zaynt, mind a négyen beszélgettek és nevettek, észre nem véve, hogy többet nem látnak engem.
Sikítani szerettem volna, ordítani, így a srácok megtudtak volna menteni, megtudták volna győzni a menedzsert, hogy itt maradjak... de nem tudtam semmit csinálni.. túl gyenge voltam.. Zokogni kezdtem, amikor a menedzser kinyitotta az ajtót és kilökött.
"Legyen csodálatos életed!"
Ennyit mondott miközben integetett aztán az ajtó automatikusan becsukódott
mögötte.
Minden sötét. Nem hallok dolgokat, nem látok dolgokat.
Minden sötét. Nem hallok dolgokat, nem látok dolgokat.
Össze vagyok zavarodva. Az életem csak
így egyszerűen kicsúszott a kezeim közül. Egyszerre mindent elvesztettem.
Négyet a legjobb barátaim közül, soha nem fogom újra látni őket, mert nem
vagyok elég jó ott, ahol ők vannak.
Harcolnom kellett volna, hogy
maradhassak, bár nem lett volna értelme. Valószínűleg igazuk van.. Nem vagyok
elég jó, és soha nem is leszek. Valaki, aki jobb nálam majd átveszi a
helyemet..
Szorított a torkom és a szívem nagyokat
vert a mellkasomban. A remegő testemhez csatlakozott a zokogás.
Háttal álltam az ajtónak és megláttam a
taxit. Lenéztem, szipogtam, és beültem a járműbe.
Sokáig mentünk. Lefeküdtem a hátsó ülésen a gitáromra
támaszkodva, és sírtam. Sokáig sírtam, nem igazán emlékszem mikor töröltem le
az utolsó könnyemet.