1. fejezet - Vége van

Sziasztok!
Meghoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog.
Légyszíves komizzatok, és iratkozzatok fel, ha tetszik! :)

Nikii xx

Ajánlott szám: Ben Cocks - So cold 

Niall szemszöge

"Niall, ne haragudj, de ki kell lépned a bandából."

A koncert véget ért, és Marco, a menedzser, elhívott a backstage egyik sarkába, ahol senki sem lát vagy hall minket.
Először biztos voltam benne, hogy ez csak egy vicc. Ez nem lehet igaz, ugyan. Nevettem és megszólaltam.
"Igazán vicces, komolyan, mit akartál mondani?"
A menedzser hosszú ideig nézett a szemembe, nem szólt semmit. A homlokomat ráncoltam, és vártam a válaszára.

"Niall, úgy tűnik nem érted. Ki kell lépned a bandából."

Úgy éreztem egy kő húzza le a gyomrom. Éreztem, hogy az arcom kipirul és a térdeim elgyengülnek. Jól hallottam?
"Viccelsz, ugye?" Suttogtam, miközben a szívem össze-vissza vert a mellkasomban.

"Komolyan mondom, Niall." válaszolt komoly hangon. "Már hosszú ideje gondolkodunk ezen és úgy gondoljuk, hogy nem illesz bele a banda imázsába. A hangod és a megjelenésed nem elég jó. Plusz a rajongók jobban vonzódnak a többi fiúhoz, mint hozzád. Úgy gondoljuk a One Direction jobb lenne nélküled. Nincs helyed a sztárok világában."

Három vagy négy kést éreztem közvetlenül a hátamba fúródni. Hogy tehették ezt?

Keményen dolgoztam a hangomon az X-faktor óta. Leküzdöttem a bizonytalanságomat,  végre szerettem magamat, azért, aki vagyok, és most azt mondják nem vagyok elég jó. Minden igyekezetem ellenére, nem fizetődik ki a munkám.
"D-de.." Ez volt csak, amit mondani tudtam.
"Nincs de Niall, itt vannak a dolgaid és a gitárod." mondta Marco, a kezembe nyomva őket. "Szeretném, ha már most elmennél. Vár rád kint egy taxi, új életet kezdesz."

Minden olyan gyorsan történt. Nem akarom elhagyni a bandát! Pláne nem ezekért az indokokért! Szeretem, amit csinálok és azokat az embereket is, akikkel találkoztam. Nem  akarok így eltűnni. A rajongók, turnék, albumok.. A srácok..

"Elköszönhetek a fiúktól?" kérdeztem, a hangom remegett a szomorúságtól.
"Sajnos nem tudsz. Nem tudják, hogy elhagyod a bandát. Valaki majd átveszi a helyedet. Maradj távol tőlük! Zaklatottak és zavartak lesznek, nem fognak olyan jól teljesíteni, mint azt mi elvárjuk tőlük. Ha bárki kérdezi, TE döntöttél úgy, hogy kilépsz a bandából, mert nem tudtad kezelni a hírnevet és eleged lett Harryből, Liamből, Louisból és Zaynből. Meg kell változtatnod a kinézetedet is, nem akarom, hogy a média felismerjen. Megértetted?"
"Én.."
"Gyerünk, az új életed már vár rád."
Marco diszkréten az ajtó felé lökdösött. Ugyanabban a pillanatban, hallottam, hogy a rajongók még mindig kint állnak a tömegben kisikítva a tüdejüket.
A könnynek egymás után folytak az arcomon. Nem állok készen rá, hogy ellent mondjak mindennek.
Végül már a kijáratnál voltunk és még egyszer utoljára visszanéztem. A szemem sarkából láttam Harryt, Liamet, Louist és Zaynt, mind a négyen beszélgettek és nevettek, észre nem véve, hogy többet nem látnak engem.
Sikítani szerettem volna, ordítani, így a srácok megtudtak volna menteni, megtudták volna győzni a menedzsert, hogy itt maradjak... de nem tudtam semmit csinálni.. túl gyenge voltam.. Zokogni kezdtem, amikor a menedzser kinyitotta az ajtót és kilökött.

"Legyen csodálatos életed!" Ennyit mondott miközben integetett aztán az ajtó automatikusan becsukódott mögötte.

Minden sötét. Nem hallok dolgokat, nem látok dolgokat.

Össze vagyok zavarodva. Az életem csak így egyszerűen kicsúszott a kezeim közül. Egyszerre mindent elvesztettem. Négyet a legjobb barátaim közül, soha nem fogom újra látni őket, mert nem vagyok elég jó ott, ahol ők vannak.

Harcolnom kellett volna, hogy maradhassak, bár nem lett volna értelme. Valószínűleg igazuk van.. Nem vagyok elég jó, és soha nem is leszek. Valaki, aki jobb nálam majd átveszi a helyemet..

Szorított a torkom és a szívem nagyokat vert a mellkasomban. A remegő testemhez csatlakozott a zokogás.

Háttal álltam az ajtónak és megláttam a taxit. Lenéztem, szipogtam, és beültem a járműbe.

Sokáig mentünk. Lefeküdtem a hátsó ülésen a gitáromra támaszkodva, és sírtam. Sokáig sírtam, nem igazán emlékszem mikor töröltem le az utolsó könnyemet.