10. fejezet - Minden rossz

Harry szemszöge

Hajnali 2.50 van. Már órák óta fekszem az ágyamban. A szemeim csukva vannak, a testem kimerült, de az agyam nagyon is éber.

Nem tudom abbahagyni a gondolkodást. Niall arca újra és újra felbukkan előttem. Meggörbült képem jönnek elő az agyamban, és kikészítenek. Azt képzelem, hogy Niall egy székhez van kötözve, vagy valahol megverve a a hideg földön fekszik.

Azt is elképzeltem, hogy szegény teste egy kihalt helyen fekszik, az arcát beborítja a vér.

Nem tudom miért, de az elmém ezek által kínoz engem, elképzelteti velem az összes szörnyű dolgot. Egy percet sem tudtam aludni. Az elmém megtelt ezekkel a szörnyű képekkel, amiket én találtam ki. Már 4 napja, hogy nem alszom rendesen. Minden este felkelek 2 óra alvás után. De ma este úgy néz ki 2 percet sem tudok aludni. Talán azért, mert 2 nap múlva jár le a határidő, amit Marco kiszabott nekünk? Nem tudom. Túlságosan elmerültem ebbe az egész Niall ügyben. Túlterhelt vagyok..minden által. Nem tudok rendesen gondolkodni.

Erősen koncentráltam, hogy elűzzem ezeket a képeket és aludni tudjak.

Azt hiszem működik, mert az agyam kiürült és a légzésem lelassult, mélyebb lett.

De aztán hirtelen egy ugrással felébredek, izzadva, mint, aki indult a maratonon. Az órára nézek; 3 óra van. 10 perce aludtam el.

A valaha volt legrosszabb rémálmom volt. Niall a nevemet kiabálta, segítséget kért. Egy hatalmas vulkánba zuhant, és én ott voltam, néztem ahogy leesik. Niall engem bámult a kék, kiskutya szemeivel, majd elnyelte a láva. Láttam, ahogyan a teste el ég, a hús leszakad a csontjairól, a vér pedig mindenhonnan spriccel. A szemei kiugrottak a helyükről és elolvadtak, csak úgy mint az egész teste. Én pedig csak álltam és néztem, ahogy meghal.

Megpróbáltam lelassítani a zihálásomat, majd gyorsan megragadtam a telefonom. Louis számát tárcsáztam.

- Hello...? - Louis álmos hangja végre válaszolt.
- Louis.. - suttogtam. - Harry vagyok. Nem tudok aludni.
- Mi a baj, Haz? Miért nem?
- Négy napja, hogy az agyam különböző szörnyű forgatókönyveket talál ki, és borzalmas rémálmaim vannak. - magyaráztam, miközben letöröltem az izzadság jeleit a homlokomról. - Annyira aggódom, Lou.
- Miért?

Úgy tűnt, hogy csak a felét fogja fel annak, amit mondok. Valószínűleg aludt, mint egy kisbaba, miközben én megöltem magam ezekkel a gondolatokkal.

- Niall miatt.. - mormoltam a telefonba. - Nem tudom eltüntetni a gondolatokat, hogy esetleg elrabolták vagy valami.. Miért nem minket vittek el? Úgy értem, vigyenek, akiket akarnak, de Niall... Ő annyira tiszta.. Mint egy gyerek..
- Mindannyian aggódunk, csak úgy, mint te Haz.

Már ébren volt. A hangja igazán nyugodt volt, próbált engem is lenyugtatni, és elérni, hogy jobban érezzem magam.

- Mindannyian aggódunk, ez egyikünknek sem könnyű. De muszáj bíznod a rendőrségben. Jól végzik a munkájukat, és megfogják találni.

- De mi van, ha meghalt..

Hosszú csend támadt, csak Louis mély légzéseit hallottam. Becsuktam a szemem, de a könnyek így is lecsúsztak az arcomon.

- Mi van, ha megtalálják, de halott? - Ismételtem szipogva.

- Harry, biztos vagyok benne, hogy nem halott. - Egy hosszú pillanat után megint megszólalt. - Biztos vagyok benne, hogy életben van. Érzem. Biztos vagyok benne, hogy gondol ránk, csak úgy, mint mi rá és látni szeretne minket. Megígérem, nem halott.

- Biztos?

A könnyek már a takarómat áztatták.

- Igen, Haz. - Suttogta. - Azt szeretném, ha abbahagynád a gondolkozást ezeken a borzalmas dolgokon és kiürítenéd az elméd. Niall jól van. Aludj most, oké? Ne aggódj, minden rendben lesz.

- Rendben. Köszönöm Lou. Szeretlek. - mondtam remegő hangon.

- Szívesen, én is.

Letettem és lefeküdtem a párnámra. Ha Louis-val beszélek, mindig lenyugszom. A legjobb tanácsokat adja.

Louis szemszöge

- Nincs semmi nyomunk, hogy megtaláljuk. Azt gondoljuk, hogy meghalt.

A rendőrség ma hívott minket és megkért minket, hogy minket, hogy menjünk be az irodájukba. Liam, Zayn, Harry és én egymás mellett álltunk és hallgattuk a rendőrt.

- M-Mi..? - dadogta Liam.

- Lehet, hogy halott. - ismételte a rendőr. - Mindenhová rendőrkocsikat küldtünk, szerte Európában. Ha továbbra sem találjuk, akkor nemzetközi vizsgálatot indítunk.

A szemem sarkából Harrye néztem. Csendesen sírdogált. Rosszul éreztem magam. Megígértem neki, hogy Niall nem halott, erre a rendőrök azt mondják talán mégis.

Én is sírni kezdtem, csak úgy, mint Liam és Zayn.

- Semmilyen nyom nincs? - kérdeztem, az ajkamba harapva. - Úgy értem, sehol? Keresték a házában? Se ujjlenyomat, se vércseppek?

- Semmi, Mr. Tomlinson. Semmi ilyesmi. Már egy jó ideje keressük, de nem tudunk semmit tenni, ha nem tudunk honnan elindulni.

Láttam, ahogy Harry szinte megöl a szemeivel. A vállára tettem a kezemet, hogy jelezzem; sajnálom.

Jobbomon Zayn az tenyerébe temette az arcát, a teste reszketett a zokogástól. Liam csendesen sírdogált, közben pedig Zayn hátát simogatta.

Nem erre számítottunk. Most, hogy tudom Niall talán halott, úgy érzem a szívem kiakar ugrani a mellkasomból. Legszívesebben a rendőr arcába ordítanám: "NEM LEHET HALOTT, CSAK KERESSÉTEK TOVÁBB, VALÓSZÍNŰLEG OTT VAN A SZEMETEK ELŐTT!!!"

Az arcába szeretnék dobni valamit. Dühös és összetört vagyok ugyanabban az időben. Csak itt áll és nézi, ahogy sírunk. Jézus Krisztus, tudnál menni, hogy Niall után kutass, mégis mire vársz?

Kinyitottam a számat, a harag kitöltötte a testemet, készen voltam kiáltani valami sértőt, amikor egy kéz ragadta meg a vállamat. Hátranéztem: Paul volt az.

- Srácok, mennünk kell a stúdióba.

Csöndesen szálltunk be a kocsiba, ami a stúdióhoz vitt minket. Mindannyian úgy néztünk ki, mint a zombik. Lesokkoltak voltunk.

Nem is értem mit csinálunk a stúdióba. Csak hazakarok menni, befészkelni magamat az ágyamba és kisírni a fájdalmam.

Marco fogadott minket.

- Mit csinálunk mi itt..? - morogtam. - Úgy értem, most tudtuk meg, hogy Niall lehet, hogy halott, nem kaphatnánk szünetet vagy valami?

- Nem. - válaszolta Marco. - Ma indul a válogatás.

- Miféle válogatás? - kiáltott Liam.

- A válogatás, amelyiket azért rendeztük, hogy találjunk valakit Niall helyére.

- Te most ugye kibaszottul viccelsz velem?

Zayn és én együtt sikítottuk a szavakat.

- Nem lehet új emberünk Niall helyett! - kiáltott újra Liam.

- És még van két napunk a határidőből! - érvelt Harry.

- És ki mondta, hogy nem kezdhetjük most a válogatást? -  válaszolt Marco nyugodtan. - A nyertest két nap múlva is kiválaszthatjuk.

- Hogy jut egyáltalán eszedbe, hogy valaki átvegye a helyét, miközben eltűnt??? - már megint sírtam. - Ez nem olyan, mintha ő akart volna elmenni!

- Menjünk, a srácok már árnak a kezdésre. - vette figyelmen kívül a szavaimat, majd a hátát mutatta nekem.

- Beteg ember... - szűrte Zayn a fogai között halkan.